A Thonet szék: egy Start Up siker a XVIII. századból.

Ebben a sztoriban minden együtt van, ami napjainkban a feltörekvő vállalkozások, vállalkozói létüket tervezgetők számára minta lehet. A kreativitás, az innováció, a funkcionalitás, a vevői igények figyelembe vétele, a mentor segítsége, az üzleti megújulás és a családi vállalkozó-képesség örökítése…

Michael Thonet 1796.-ban született. Apja tímár volt, fiát asztalosnak taníttatta. Thonet nemcsak technikai újító, hanem a modern gyártástervezés és formatervezés előfutára volt. A formatervező-művészet történetének nagy alakjai között tartjuk számon.

A fa hajlításának gondolatával 1830-tól foglalkozott. Kísérletezésének elején székek alkatrészeinek gyártásával próbálkozott. Vastag furnérlemezcsíkokat ragasztott össze, s ezeket a négyszögletes rudakat gőzöléssel hajlította meg. A kézi faragástól eltérően így gyorsabban és több példányban is elkészíthette ugyanazokat a formákat. Hamarosan karos- és támlásszékeket, kanapét, ágyakat is készített ezzel a technológiával. Már ezeknél a korai darabjainál is az igen elegánsan, könnyedséggel kialakított forma tartóssággal és rugalmassággal párosult.

A Wikipédia szerint 1841-ben egy koblenzi kiállításon Metternich herceg tetszését nyilvánítva figyelt fel Thonet munkáira, és azzal bátorította a mestert, hogy települjön át Bécsbe, ahol több lehetőség kínálkozik az érvényesülésre és a kibontakozásra. Biztosította részére az udvari támogatás megszerzését. A boppardi asztalosmester nemcsak kiváló újító volt, hanem szerencsés is egyben, mert találkozott azzal az emberrel, akinek támogatásával megvalósíthatta találmányát.

Thonet Bécsben Franz List bútorgyárában dolgozott először, ahol olcsó bútorok készítésével foglalkoztak. Itt ismerkedett meg Desvignes angol építésszel, aki akkoriban a Liechtenstein-palota (napjainkban múzeumként működő hercegi gyűjtemény) átépítését vezette, akinek Thonet munkái nagyon megtetszettek. Meghívta őt dolgozni az építkezésre, ahol találkozott Carl Leister parkettagyárossal, és megismertette vele újítását. Így lehetőség nyílt arra, hogy újításának felhasználásával a palota padlójának körmotívumait hajlított fából gazdaságosabban készíttessék el.

1849-ben Thonet fiaival, Franzcal, az ifjú Michaellel, Augusttal, és Joseffel önállósította magát. Berendeztek maguknak egy műhelyt, ahol már a tömör, hengeres farúd (előzetes gőzöléssel alkalmassá tett) hajlításával és az ebből készülő, nagyobb példányszámban előállított bútorokkal, vagyis sorozatgyártással kísérleteztek. Ebből született meg 1850-ben a híres 4-es számú szék, az első sorozattermék. Ezek a bécsi Daum kávéház részére készültek nagyobb mennyiségben, és ma is az úgynevezett „Daum-típus” néven ismeretesek. E típusból ugyanebben az évben 400 darabot szállítottak Pestre is az Angol Királynő szálló részére. Ez döntő lépés volt a Thonet cég életében a kézműves termeléstől a nagyüzemi sorozatgyártás felé.

1851-ben a Londoni Világkiállításon Thonet nagy sikert aratott, munkáival bronzérmet nyert. Neve világszerte fogalommá vált. Támlásszékei sikerének titka az volt, hogy tervezett egy alaptípust, mely állandó és variálható elemekből állt össze. Az ülőlaphoz, mely kör alakú volt, egyetlen „U” alakú ívből hajlított háttámla csatlakozik, mely a kissé íves hátsó lábakban folytatódik. Az első lábak is hengeresek s kissé kifelé ívesek. Az ülőlap alatt a lábakat kör alakban hajlított merevítő köti össze. És itt következik a változatosság, a háttámla kitöltésére számos, száznál több variációt terveztek. A legsikeresebb a legegyszerűbb modell, a 14-es[5] számú szék volt, mely óriási népszerűségét a tetszetős formájának, a könnyedségnek, a takarékos anyagfelhasználásnak és tartósságának köszönhette. Sikeréhez az is nagyban hozzájárult, hogy a bútorok kecses, hajlékony organikus felépítése a korabeli szecesszió és az 19201930-as években kibontakozó Art déco és a Bauhaus ízlésvilágához igazodott.

Michael Thonet 1853-ban, 57 éves korában öt fiára ruházta át – az akkor már 47 főt foglalkoztató – üzletét, és bejegyezték Bécsben az új céget „Gebrüder Thonet” – Thonet Testvérek – néven. Ekkortól látták el bútoraikat papírcímkével és beégetett cégjelzéssel, mely alapján a termékek datálhatók. 1856-tól új üzemek létesültek a Monarchia területén és máshol. Thonet-üzletházak nyíltak Bécsben, Pesten, Berlinben, Hamburgban, Párizsban, Londonban és más nagyvárosokban. Michael Thonet 1871-ben bekövetkezett haláláig több mint 4 millió darabot termeltek, melyből 3 és fél millió szék volt. A bútorok kétharmadát exportálták. A századfordulón a bécsi szecesszió – Wiener Modern – neves művészei: Josef Hoffmann, Marcel Kammerer tervezték a bútorokat.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s