About

It’s me: ez eléggé egyszerűen szól angolul. Ez vagyok, s kész! EZ.: Magyarul kicsit többet kell még hozzá tenni. Amivel ebben a blogban találkozni fogsz, Kedves Olvasóm az annak a kapcsolati térnek a kiterjesztése, ami körülvesz, s ami az életemet jelenti.

Időről időre rácsodálkozom a világ dolgaira. Örömmel osztom meg élményeimet, felismeréseimet Veled, abból a megfontolásból, hogy tapasztalataim, gondolataim által Te is gazdagodhatsz.

Honnan van bennem ez a KÖZLÉSVÁGY? Nem tudom. Amit tudok, hogy szívesen olvasok okulásul szolgáló írásokat. A tanulást tartom az egyik legfontosabb emberi képességnek. S mint tudjuk, e két tevékenység kommunikáció nélkül nem valósulhat meg.

Van itt még valami, amit szeretnék kiemelni, s egyben vitára is bocsátani: Mit gondolsz, a kommunikáció, az információcsere az, ami megelőzi és kíséri a tényleges folyamatokat, a döntéseket, a cselekvéseket, vagy maga is cselekvés, azaz életünk szerves része?

Hogy érthető legyen ez a kétség, képzeld magad elé, hogy egy autóban ülsz valakivel, te vezeted a kocsit, s a melletted ülő felkiált: “Vigyázz, kátyú!” Ezzel ugye figyelmeztetni akar egy veszélyforrásra. Amit ő meglátott és megosztja veled a felismerését. Ő, mármint az utasod két lehetőség közül választhatott: kommunikál, azaz szavai segítségével tudomásodra hozza a közelgő kockázat tényét, vagy félre is ránthatta volna a kormányt, hogy elkerüljétek a tengelytöréssel fenyegető helyzetet.

Ennek a teljesen hétköznapi helyzetnek a lehetséges folytatása az, ami kiváltja az íráskényszert időnként belőlem. Ha időben szólt és te megértetted, hogy mire akar figyelmeztetni, akkor minden rendben. Ha nem sikerült megragadnia a figyelmed és belehajtasz a kátyúba, akkor magát fogja hibáztatni, vagy téged? Te őt fogod hibáztatni, (miért nem volt “erőszakosabb”), vagy magadat, (miért tekerted olyan hangosra a rádió hangerejét)?

De maradjunk inkább az élet napos oldalán. Ugyanez a sztori az úton valakivel, … a hosszú utazás során megéheztek és meg szeretnétek állni, enni. Ismeretlen útvonalon, először jártok erre, hol, melyik útmenti fogadónál lenne jó erre sort keríteni? Annál a vendéglőnél állj meg, amelyiknek tele van a parkolója: a helyiek biztosan tudják az okát, miért azt választották. Lehet, hogy egy kicsit tovább kell várni a kiszolgálásra, de a kaja minősége kárpótolni fog az elvesztegetett időért!

Szóval, én abban bízom, hogy az én blogom lesz az az útmenti fogadó, ahol nem érzed majd a megállást és a feltöltekezést időrablónak, s gazdag muníciót kaphatsz az utadhoz, küldetésed teljesítéséhez, napjaid értelmének fokozásához, a benned lévő értékek gazdagításához.