Értékeimről és jelesül most az önbizalomról
Ma egy GPS, régebben egy iránytű és egy jó térkép nélkül kockázatos volt hosszabb ‘felfedező útra’ indulni. Ha az élet egy utazás, s miért ne lenne az, ebben a GPS vagy az iránytű szerepét az az ‘értéktérkép’ tölti be, mely alapján igent mondunk, vagy nemet bizonyos lehetőségekre. Jónak vagy rossznak gondolunk bizonyos megoldásokat.
Azért érdemes végig-gondolnod, Téged milyen értékek jellemeznek, mert ennek a listának a kézben (fejben) tartásával könnyebben és gyorsabban tudsz döntéseket hozni, alternatívát választani, együttműködni másokkal.
Persze, az az igazán érdekes kérdés: ‘Hogyan ismerjük fel és alkalmazzuk az értékeinket viselkedés-szabályozóként? Az élet nagy szervező, s bizony nem könnyű egy-egy helyzetben ‘érték-helyesen’ megnyilvánulni. Sőt, én például nagyon gyakran csak utólag jövök rá, hogy ez, vagy az a lépésem köszönő viszonyban sem volt az értékeimmel.
Gyakran tapasztalom azt is, hogy környezetemben valaki úgy ‘papol’ az értékeiről, hogy közben két lábbal gázol át rajtuk cselekedeteivel. Épp az ilyen helyzetek kapcsán jutott az eszembe, hogy az alábbi lista csak úgy lehet az érdekes a számodra, ha azzal sikerül közel hoznom hozzád, hogy láthatóvá teszem ‘működési módjukat” is.
Értékeim:
- Önbizalom: ha nincs, minden sokkal nehezebb
- Küldetés: legyen értelme önmagadon túl is felkelni reggelente
- Tanulás: nincs az a tapasztalat, ami ne fejlesztene
- Érzékiség: Goethével „minden elmélet szürke, csak az élet aranyos fája zöld”
- Tisztelet: más teljesítményének, igényének, törekvésének a támogatása
- Pozitív életszemlélet: amit teszek, az pozitív hozzájárulás mások életéhez
- Teremtő képzelet: alkotni fejben, kreatívnak lenni
- Együttműködés: partnerségben másokkal
S akkor most az önbizalomról
Fox szerint egy jó forma, vagy alak szép lehet, de az önbizalom tesz igazán szexivé valakit. Mélyen egyetértek vele.
Azt vettem észre, hogy sugárzom környezetem felé a bizonytalanságomat vagy a magabiztosságomat. S egy-egy ‘deal’ már azelőtt eldől, hogy bármelyikünk megszólalna. S bizony személyesen is többször megtapasztaltam Woody Allen örökbecsű mondásának a valóságát: “nem szívesen lettem volna annak a klubnak a tagja, amelyik engem is felvesz a soraiba”.
Ezzel szemben minden sikerem mögött, mit mögötte, előtte! megéltem, hogy utat épít másokhoz a belőlem sugárzó magabiztosság. Az öntudat.
Ma is a fejemben van egy barátom néhány szava rólam: ‘Tudod, amíg nem ismertelek meg közelebbről, s nem dolgoztunk együtt, azt gondoltam rólad, hogy Te egy beképzelt, öntelt alak vagy. Utólag örülök, hogy nem engedtem az első benyomásomnak és sok értékes mozzanatot őrizhetek a veled töltött időkből.”
Igen, készülj rá, hogy az önbizalomnak “ára” van. Nem is kicsi. Aki nélkülözi, az még féltékeny is lehet rá. Gyakran járhatsz úgy, hogy a fellépésedből sugárzó erő visszafogja mások aktivitását, s örömmel ülnek rá az energiádra potyautasként.
Mindezek ellenére is úgy gondolom, sem biciklizni, sem árkot ugrani, sem (tényleges vagy képletes) parázson járni nem lehet önbizalom nélkül.