Okulásul, hogy többek legyünk 8. rész

Értékeimről és jelesül most az együttműködésről

Elgondolkodtál már azon, mi alapján mondunk igent, vagy nemet bizonyos lehetőségekre? Olyan emberekkel szeretünk együtt lenni, közösen dolgozni, akikkel bizonyos dolgokban közös állásponton vagyunk.  Az ‘értéktárunk’ tölti be annak a ‘térképnek’ a szerepét, melynek segítségével navigálunk a minket körülvevő világban, kapcsolataink “tengerén”.

Tehát az együttműködésről:

Ez a kép a blog felett a hét végén készült, amikor egy céges csapattal elvonultunk Várgesztesre fejleszteni az együttműködési képességeinket. Csupa olyan feladat fogadta az érkezőket, amiben megtapasztalhatták: mennyire fontos a másiknak a tőlünk kapott információ és megerősítés.

Az együttműködésről beszélhetünk alapszinten, mint kooperatív technikákról. Tudok adni és fogadni üzeneteket, hatékonyan kommunikálok, stb … De van egy magasabb szint is a másik emberrel való közösség felvállalásában. Ez pedig arról szól: milyen elkötelezettséggel, milyen szándékkal, milyen feltételezésekkel kezdek megosztani valamit a másikkal, teszek erőfeszítéseket a másik fél érdekében…

Ez ügyben pedig a kottát a habitusom, beállítódásom adja. Vannak befelé forduló, maguknak való emberek, mint ahogy ismerjük azokat, akik nyitott tenyérrel és tekintettel fordulnak a világ felé. Jó dolog, ha ki-ki tisztában van a saját beállítódásával. Ha érdekel a saját kooperációs profilod, csak küldj egy kommentet és örömmel segítek a megrajzolásában.

De ezzel még nem ástunk elég mélyre az együttműködés valódi fontosságának értékként való kezelésében. Ez a képesség, vagy hozzáállás úgy válik  irányító világító toronnyá, ha nyitott vagyok az érdekbeszámításra, a win-win típusú alkukra, ha nem akarok meg nem érdemelt előnyöket vindikálni magamnak.

Ebben pedig – mármint, hogy elkerüljem ezeket a kisajátító és önző megoldásokat – azok az értékek adják a jelzőbójákat, amiket korábbi blogjaimban próbáltam megmutatni: az Önbizalom, ami nélkül minden sokkal nehezebb, a Küldetéstudat, ami értelmet ad felkelni reggelente, a Tanulás:, mert nincs az a tapasztalat, ami ne fejlesztene, az Érzékiség, hogy a dolgok valódisága ne sérüljön. S persze a Tisztelet, más teljesítményének, igényének, törekvésének a támogatása. Hiszen enélkül nehéz valódi elvárást támasztani a kooperációval szemben. Meg persze a Pozitív életszemlélet, tudva, amit teszek, az pozitív hozzájárulás mások életéhez. S ebben a bokorban bújik meg a Teremtő képzelet is: alkotni fejben, kreatívnak lenni, tudván tudva, hogy együtt többek leszünk, mint külön-külön.