ROMASPEED KONTRA UBER

Néhány évvel ezelőtt írtam egy tanulmányt, nem is igazi felkérésre, sokkal inkább magánszorgalomból ROMA SPEED, INTENZÍV TÖBBSZINTŰ VÁLLALKOZÁS-FEJLESZTÉSI TANÁCSADÁS ROMA VÁLLALKOZÓKNAK címmel. Ebben annak a történetnek a kapcsán gondolkodtam el, amikor egy középkorú asszonyt, – akinek egyébként van autója és jogosítványa – Debrecenből Pestre utazván egy Tarna menti településen kellett felvennem. Mellém ült s beszélgetni kezdtünk: „Miért nincs egy olyan „gyorsjárat” az autópályán, ami a parkolókban szedné fel az utasokat, ha valaki nem akar, vagy nem tud Pestre autózni, miért kell megvárnia a falvakban tekergő, a 40 perces utat két óra alatt teljesítő volán buszt? – kérdezte – Milyen jó lenne egy iránytaxi, egy kisbusz, amely pillanatok alatt a fővárosba röpítené, az első metrómegállóig, ahonnan már a saját tempójában mindent elérhetne.”

 Akkor belefészkelte a fejembe magát ez az ötlet, leírtam, amivé forogta ki magát: Roma Speed, Gyorsforgalmi iránytaxi szolgáltatás. 2015-ben – amikor még senki sem hallott az UBER-ről itthon – úgy képzeltem, hogy hét – tizenegy személyes mikrobuszokat üzemeltető vállalkozók hálózata jön létre. Gyors és személyre szabott személyszállítási szolgáltatást (később esetleg gyorsposta szolgáltatást is) kínálnak a hazai autópálya-hálózat gerinchálózatára fűzve: Győrből vagy Debrecenből a repülőtérre, Miskolcról Kecskemétre, Szegedről Székesfehérvárra a lehető legrövidebb idő alatt, kényelmes, tiszta precízen működő autókkal, jól képzett, udvarias sofőrökkel, versenyképes áron. Már promócióját is kitaláltam:

Hagyd otthon az autódat!

Válaszd a Roma Speed szolgáltatását!

Garantált megérkezés, fix ár!

Nem csak az idegeidet, de a környezeted is kíméled!

Nézzük néhány nézőpontból ezt a lehetőséget:

• Mit kapnának az autópálya vonzáskörzetében élők: egy prémiumkategóriás szolgáltatást!
• Mit kapnának az autópálya vonzáskörzetében élő roma férfiak és nők, akik egyéni vagy társas vállalkozások keretében autót lízingelnek, személyszállító vizsgát tesznek és egy jól integrált rendszer keretében az utazók rendelkezésére állnak: – ez a lista megfontolandóan hosszú lehet – csak ami első pillanatban akkor az eszembe jutott:
• Presztízst, elismerést a valós szükségleteket kielégítő magas színvonalú szolgáltatásért
• Erős kulturális megerősítést: a távolság, a mozgás, az úton levés élménye a megélhetés záloga
• Igazi vállalkozói kihívást: a franchise keretet ad, de ki-ki saját vállalkozásában mert a tulajdonosi szemlélet, a felelősségvállalás és az elszámoltathatóság a rendszer működtetésének alapja
• Azt már az olvasóra bízom, hogy a pozitív hatástöbbszöröződés sarokpontjait kijelölje magának, de a gyerekekről semmiképp se feledkezzen meg!

 Vállalkozó romák – egy létező gazdasági csoport

Ha belegondolsz, mi pénz pocsékolódott el különböző improduktív felzárkóztató programokra az elmúlt években, anélkül, hogy valaki érdemben utánajárt volna, mitől változna meg a roma közösség foglalkoztatási és egzisztenciális helyzete. Számol-e valaki azzal, hogy  Magyarországon a roma vállalkozások sikerességét, rentabilitását komoly mértékben befolyásolja a művelt ágazat, a vállalkozás kora, stb. ugyanakkor az egyik legerősebb tényező, a személyes kapcsolati tőke, mely humán természetű – és mint ilyen nemcsak hogy fejleszthető, de megfelelő, a vállalkozói léthez szükséges kapcsolatokat építő “networking”, vagy a kapcsolatok inkubálása hatalmas távlatokat nyithat meg a roma vállalkozások fejlesztésében.

A vállalkozói kör túlnyomó többségének egy vállalkozása van, tehát önmaga egyéni vállalkozó, őstermelő, vagy tulajdonában egy egyéb jogi formájú vállalkozás tartozik. A vizsgált vállalkozások 70,5 %-a egyéni vállalkozó vagy őstermelő, 20,7 % betéti társaság, 4,8 %-a Kft, míg a maradék 4 % egyéb (pl. szövetkezet, KHT, stb.) – írja egy 2004-es tanulmány[1]. A legtöbb vállalkozás ipari, építőipari tevékenységet folytat, a második legnagyobb csoport a kereskedelmi vállalkozásoké, a harmadik legnagyobb csoportba pedig azon vállalkozásokat tartoznak, akik szórvány ágazatokban működnek, egy-két százalékos arányban (szállítás, védelmi szolgáltatások, oktatás, egyéb közösségi szolgáltatás). A várakozásokkal ellentétben viszonylag kevés vállalkozó dolgozik kizárólag a mezőgazdaság területén.

A vállalkozók fele valamilyen szempontból külső nyomást, kényszert élt át, kényszervállalkozó: “előre menekült”, vállalkozást kezdett, mert nem tudott megélni korábbi jövedelméből. A kapcsolati tőke ereje igen erősen befolyásolja a kényszert – ebben objektív és személyes okok egyaránt közrejátszanak. Az elszigetelt, kis kapcsolati tőkével rendelkezők kénytelenek “előre menekülni”, velük ellentétben a jó vagy erős kapcsolati tőkével rendelkezők már elég magabiztosak lehetnek a sikerben, nem érzik kényszernek lépésüket. Sajátos módon a rendelkezésre álló alaptőke mértéke kevéssé befolyásolja a vállalkozás kényszerjellegét; viszont kizárólag azok vállalkoznak, akiknek – személyesen vagy családjukon keresztül – rendelkezésre állt az alaptőke. A pénzhiány evidens visszatartó tényező. Azok a későbbi vállalkozók, akik a vállalkozás indításának döntését nem tekintették kényszernek, egyúttal jobban választották meg a tevékenység ágazatát és később sikeresebbek. Azok pedig, akik jó vagy kiváló kapcsolatépítő potenciállal rendelkeznek, egyúttal lényegesen bizonyosabbak lehettek a vállalkozói lét sikerében; kevéssé vagy egyáltalán nem tekintették kényszernek választásukat.

A szegregált körülmények között élő vállalkozók az alapítás érdekében voltaképp nem jutnak sem bankhitelhez, sem állami támogatáshoz. Ennek oka egyrészt az előítéletekben és a diszkriminációban, másrészt az alacsony iskolázottságban, harmadrészt a fedezetül szolgáló vagyon hiányában található meg. A szegregáltan élők esélytelensége a bankhitelek elnyerésére arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfelelő kormányzati szervek bevonásával létre kell hozni egy olyan hitelalapot (vagy intézetet), amely specifikusan a roma vállalkozások alap -és működő tőke igényeit lenne hivatott biztosítani. Mindez pedig független kell hogy legyen a család, a vállalkozó vagyoni helyzetétől. A roma vállalkozók többsége – a mikro, -és kisvállalkozók, egyéni vállalkozók, családi Bt. -k, őstermelők – alapvetően csak készpénz felhasználásával képes elindítani üzletét; ez a jelenség hangsúlyozottan a kezdeti pénzbeni támogatások egész rendszerének újragondolására hívja fel a figyelmet.

A roma vállalkozók fejlődési lehetőségei korántsem egyformák: azok esélye, akiknek alacsony az iskolai végzettsége, szegregált körülmények között vállalkoznak, illetve gyenge a személyes kapcsolatrendszerük – lényegesen rosszabb üzletmenetet tapasztalnak, mint a másik véglet. Ugyancsak kisebbek a fejlődési esélyei a mezőgazdasági, vagy egyszerre több ágazatban működő vállalkozásoknak. Ráadásul e csökkent esélyeket tovább növeli az a tény, hogy a fejlesztési támogatások megszerzéséhez eleve a jobban menő vállalkozásoknak van nagyobb hozzáférésük.

A roma vállalkozásoknak átlagosan ötöde részesedik csak valamely – alapításhoz, működéshez, fejlesztéshez társítható, vagy humánpolitikai célú támogatásban, miközben a rászorult vállalkozások aránya lényegesen magasabb. A vállalkozások legnagyobb hányadát alkotó egyéni vállalkozók részesülnek a legkisebb mértékben bármely támogatásban is, velük szemben a legnagyobb érdekérvényesítő képességű egyéb szervezetek (szövetkezet, KHT, stb.) részesülnek a leginkább – holott az ő arányuk a vállalkozások tömegéhez képest elhanyagolható.

A vállalkozói tudást sokrétűbb, árnyaltabb kérdésnek tekintettük, mint a vállalkozói ismereteket. Míg ez utóbbi formális képzés keretében tanulható, és elsősorban elméleti ismeretek jelent, addig a vállalkozói tudásban már a tanult ismeretek, a tapasztalati tudás, a szűkebb kulturális környezet által átörökített reflexek, viselkedésmódok együttesen vannak jelen. A vállalkozói tudás forrásait vizsgálva, egyik következtetésünk az, hogy nem feltétlenül a formális képzések arányának, számának emelése a jövőben követendő cél, hanem az ennél komplexebb segítségnyújtás.

Az adatok azt mutatják, hogy azon romák körében, akiknél a szakmunkásvégzettség mellé erős családi szakmai-, vállalkozói hagyományok társulnak, e végzettségi szint messze jobb esélyeket és megélhetést biztosít, mint más, akár jobban képzetteknek. Az a vállalkozói tudás és potenciál, amely a sikerek egyik záloga, igazán akkor fejti ki hatását, amikor vállalkozói hagyomány és képzettség egyszerre van jelen. Éppen ezért látszik elengedhetetlennek kidolgozni a munka- és vállalkozási tradíciók átadásának eleddig ismeretlen rendszerét, olyan eljárásokat, mentorálási és inkubálási módszereket, amelyek képesek valamennyire, ha nem is teljesen pótolni mindazt, amit a jövő e vállalkozói nem hozhattak otthonról.

A megfelelő kondícióval rendelkező roma vállalkozók éppoly eséllyel lehetnek sikeresek fiatalon, mint idősen, illetve a szegregált körülmények nem jelentenek akadályt e jobb kondíciójú vállalkozói rétegnek. Hasonlóan: a kudarcosabb vállalkozók sem életkoruknak vagy rosszabb körülményeiknek köszönhetően sikertelenebbek, hanem azért, mert képzetlenebbek és / vagy nem rendelkeznek megfelelő munka- és vállalkozói hagyományokkal, vállalkozói- és munkakultúrával.

Egy roma vállalkozásfejlesztő program felépítése, működési módja

A komplex és lépcsőzetesen felépülő program a tényleges helyzet figyelembe vételére épül, a meglévő startvonalról indul. A modell egy fokozatosan szűkülő és egyben intenzívebbé váló támogatási csatornaként épül fel, melynek minden szintjéről van továbblépési lehetőség az intenzívebb szakaszba a személyes elköteleződés nagyobb mértéke és költségmegosztás arányának módosítás (többet vállalni!) révén:

1. szint

A vállalkozói kultúra fejlesztése már általános és középiskolás korban

A vállalkozói kultúra fejlesztése már általános és középiskolás korban is kiemelkedően fontos. Ebből a szempontból a roma ifjúsági és közösségi házak, az Arany János tehetség-gondozó program intézményei lehetnek azok a partnerek, ahol a pénzügyi szemlélet és a vállalkozói készség játékos fejlesztése folyhat: Cashflow 101 játék, vagy a Versenyelőny (Leverage) játék segíthet a megfelelő szemlélet, illetve attitűd alapjainak a megteremtésében, s ehhez játékmesterek, mentorok kiképzésén túl országos – felmenő rendszerű – versenyek, találkozók, tanári és szülő felkészítők adják a program gerincét.

2. szint

Workshopok és szemináriumok roma vállalkozóknak

Ezek az alkalmak a részvevők tapasztalatainak maximális bevonásával, személyiségük teljes körű aktivizálásával zajló üzletfejlesztési műhelyeket jelentenek: a néhány órás vagy 1-2 napos programok módot kínálnak a kezdő, vagy újrakezdő vállalkozóknak saját vállalkozásuk összetettebb és mélyebb átvilágítására épp úgy, mint az egymástól tanulásra.

3. szint

Üzleti klubok

Az üzleti klubok már a csoportos coaching irányába mutató szerveződésként megfelelő szakember vezetésével és erre speciálisan kidolgozott módszertant használva tagsági alapú, limitált létszámmal működő közösségekként, rendszeres programjaik révén az üzlettulajdonos vállalkozók kitűnő hálózat-építő szervezetei lesznek.

4. szint

Csoportos vagy egyéni coaching

A mentori programok szokásos módon 12, 14 hónapos folyamatot jelentenek, melyek 90 napos szakaszokra vannak osztva. Minden szakaszhoz konkrét célok tartoznak, melyeket a coach segítségével maguk az üzletemberek jelölnek ki. A program végrehajtása, a siker érdekében az üzlettulajdonosnak legalább heti öt órát kell „beruháznia” üzletfejlesztésbe. A „Ne a vállalkozásod irányítson Téged, Te irányítsd vállalkozásodat!” – mottó jegyében ez az idő – az alapos elemzést követően – a legaktuálisabb, a legfontosabb és a legnagyobb megtérülést biztosító területeken konkrét beavatkozások szisztematikus megvalósításához szükséges.

Aki mentorprogramra jelentkezik, ennek szerves részeként hozzájut olyan tanulási lehetőségekhez, tanulástámogató szolgáltatásokhoz is, melyek komplex módon megalapozzák a képzési költségek gyors megtérülését. A mentoring szolgáltatások, képzések, klubok közös jellemezője, hogy a személyes és az ületi célok közötti szoros kapcsolatot alapul véve, a felnőttképzés modern elveit[2] tiszteletben tartva, ideális környezetben, a nyugodt tanulás feltételeinek maradéktalan biztosítása mellett zajlanak.

5. szint

Üzleti coach-képzés keretében biztosítani kell, hogy néhány (2-3) roma szakember, vállalkozó üzleti coach képesítést szerezzen és maga is aktív szerepet vállalhasson e fejlesztési folyamat további szakaszaiban.

[1] Kiemelés tőlem! EZ forrás: http://www.delphoi.hu/roma-valalk-2.html

[2] A felnőttképzési programoknak méltányosságot tükröző légkörben kell, hogy folyjanak, együttműködő jellegűeknek kell lenniük, az önirányítást és a megerősítést kell szolgálniuk, támaszkodniuk kell a részvevők tapasztalataira, elő kell segíteniük a részvételt, támogatniuk kell a kritikus, értelmező gondolkodást, a cselekvésközpontú tanulást kell támogatniuk, a problémafelvetésre és a problémamegoldásra kell alapozódniuk.