A technológiai fejlődés oktatásra gyakorolt hatása

Az ezredfordulón a németek társadalmi megrázkódtatásként élték meg, hogy a PISA felmérés szerint iskoláik teljesítménymutatói a fejlett országok középmezőnyét is alig érik el. Széleskörű mozgalom indult el az okok feltárására és a felzárkózás útjának a megtalálására. Ebbe a folyamatba kapcsolódott be a Bertelsmann Stiftung projektje: megtalálni a világ legjobb iskolarendszerét, iskola körzetét és iskoláját. A több éves és több országra kiterjedő elemző és feltáró munkának oktatáskutatóként én is részese lehettem. A szervezők a program egy évét arra szánták, hogy megvizsgálják: milyen kapcsolat van az innováció, a változás és az iskolai munka között. Az alábbi részlet – egy betoldást kivéve – a 2000-ben Irsee-ben megrendezett konferencia összefoglalójából való:

„Mit kellene a gyerekeknek megtanulniuk? A technológiai fejlődés oktatásra gyakorolt hatásának érzékeltetésére néhány idézet került felvillantásra –

• “A diákok már nem tudják elkészíteni barkjukat (fakéreglapjukat?) a problémáik megoldásához. Palatáblát használnak, ami kényes és nagyon drága. Mit csinálnak majd, ha elejtik és eltörik a palatáblájukat? Nem fognak tudni írni!” (1703, Tanárok Konferenciája)
• “A diákok már túlságosan függővé váltak a papírtól. Nem tudják, hogyan kell írni palatáblán anélkül, hogy csupa krétaporosak ne lennének. Nem tudják a palatáblát rendesen letisztítani, letörölni. Mit fognak tenni, ha kifogynak a papírjukból?” (1815, Iskolaigazgatók Szövetsége)
• “A diákok ma már túlzottan a tintára hagyatkoznak. Nem tudják, hogy hogyan kell kést használni íróeszközük élesítésére. Tinta és hozzávaló toll sohasem fogja helyettesíteni az írórudacskát! (1907, Országos Tanárszövetség)
• “A diákok boltban vásárolt, hozatott tintát használnak. Nem tudják saját tintájukat elkészíteni. Ha kifogynak a bolti tintából, nem fognak tudni írni sem szavakat, sem számokat, amíg messzi földről ismét tintát nem kapnak. Szomorú kommentár ez a modern oktatáshoz. (1929, vidéki amerikai tanár)
• “A diákok ma drága töltőtollat használnak. Már régen nem tudják tollukat élezni, nem is tudnak írótollal írni. Mi szülők nem engedhetjük meg gyermekeinknek ezt a luxusban való gázolást a tanulás kárára – hiszen nem fognak tudni a valós üzleti világ kevésbé extravagáns körülményei között dolgozni.” (1941, PTA Gazette)
• “A golyóstollak tönkreteszik országunk oktatását. A diákok használják ezeket az eszközöket és aztán elhajítják azokat. A takarékosság és mértékletesség erényei már elavultnak minősülnek. Az üzletek és bankok soha nem engedhetnek meg maguknak ilyen drága luxust.” (1950, városi tanár)
• “A diákok ma túlságosan támaszkodnak a kézi számológépeik használatára.” (1980, matematika tanár)
• 2. § Használatában korlátozott tárgynak minősül[nek] a) a tanítási nap folyamán … a telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internetelérésre alkalmas okoseszközök. (245/2024 Korm. R. Magyarország)
• Neil Postman: “Technológiaellenesnek lenni semmivel sem okosabb dolog, mint az étkezés szükségességét elvetni. Hiszen anélkül sem élhetünk.”

Tehát: mit kellene a gyerekeknek megtanulniuk?

Kanadában a munkaadók olyan alkalmazottakat keresnek, akik képesek kommunikálni, gondolkodni és tanulni. A munkavállaláshoz, az alkalmazáshoz szükséges kompetenciák – ismeretek, jártasságok és készségek – rajzolják meg az oktatás által biztosítandó, kifejlesztendő gyakorlottságokat; a szükséglet követelményeihez kell igazítani a kínálatot.

A foglalkoztathatóság paraméterei határozzák meg a személyek önmaguk menedzselésének képességét; pozitív attitűdök és viselkedés, felelősségérzet és alkalmazkodóképesség szükséges az állásszerzéshez. Ugyancsak követelmény a csoportban való munkavégzés képessége, rutinja – a szervezeti célok elérése érdekében, csoportkultúrában végzett munka, másokkal együtt való tervezés és döntéshozatal készsége, hajlandóság csoportérdekeknek megfelelő megoldás keresésére, tudni kell csoportot ösztönözni a nagyobb teljesítmény elérésére.

Németországban a Stern magazin nagy felmérése (Mit tudnak – mit utasítanak el Németország tanulói) szerint a német diáknak a következőket kellene tudnia:

• Együtt élni másokkal;
• Alkotóképesség, kreativitás;
• Nyitottság;
• Idegennyelv-tudás;
• Kompetenciák későbbi munkákhoz;
• Technológiai gyakorlottság;
• Emocionális intelligencia.

A harmadik évezred által megkövetelt gyakorlottságok:

• Olvasási és számolási készségek;
• Technológiai ismeretek és jártasságok;
• Kommunikációs rutin és ötletek, elképzelések cseréje;
• Kulturális tájékozottság és elfogadási hajlandóság;
• Képzelőerő és nyitott szellem;
• Fejlesztési képesség és vállalkozó szellem;
• Kritikus gondolkozás és alkalmazkodóképesség;
• Csoportmunka és közösségszolgálat;
• Tájékozottság a választási lehetőségekről.”

A történelmi visszatekintésbe betoldott aktuális magyar rendelkezés abban tér el a többi idézettől, hogy azok aktív amerikai tanárok siralmaiból valók. Bezzeg a hazai regresszív fellépés állami szintről akaszt bunkósbotot a fejlődés kerekébe.

Nagy valószínűséggel sok pedagógus fellélegzett e passzus láttán; azok, akik a hátuk közepére se kívánták az őket kiborulásukban, gyengeségeikben lesben, alattomban videózó nebulókat.

Igen, valóban lehet visszaélés-szerűen használni a kamerával, mikrofonnal rendelkező kütyüket. De az se 21. századi módi a pedagógiában, hogy „magamra csukom az osztályterem ajtaját és ott az történik, amit én akarok – és ehhez senkinek semmi köze!”

Semmi transzparencia, semmi elszámoltathatóság! Erre furi módon századokkal ezelőtt megtalálták a megoldást a szülőket és az iskolát körülvevő társadalmi közeget a hazainál sokkal inkább bevonó, azokat partnernek tekintő oktatási rendszerek: az osztálytermek a folyosók felől is átlátás biztosító ablakokkal kerülnek kialakításra, arról nem is beszélve, hogy a változatos csoportléptékű tanulástámogató műhelyek nem is igen tudnak mit kezdeni a hagyományos osztálytermekkel.

Amikor megmutattam ezt az írást a ChatGPT-nek azt kérve tőle, hogy alkosson egy tartalomhoz illő képet, így foglata össze a feladatot:

„A szövegben szereplő idézetek és az oktatás technológiai fejlődésére gyakorolt hatásának ábrázolása egy olyan képben jeleníthető meg, amely a technológiai változások sorozatát mutatja be az oktatás területén az elmúlt évszázadokban. A kép lehetne egy idővonal, amely bemutatja a különböző korok oktatási eszközeit, és hangsúlyozza a régi és új technológiák közötti különbségeket.

A képhez kapcsolódó részletek:

1. Idővonal: Az idővonal az 1700-as évektől indulna, egészen napjainkig, ahol a különböző időszakokban használt oktatási eszközök szerepelnek.
2. Eszközök: Minden korszakhoz kapcsolódóan bemutathatók az adott idézetekben említett eszközök, például a fakéreglap, a palatábla, a papír, a tinta, a töltőtoll, a golyóstoll, a kézi számológép, és végül a modern okoseszközök.
3. Kontraszt: Az egyes korszakok között kiemelhetők a technológiai változások, valamint azok az aggodalmak, amelyeket az új technológiák bevezetése okozott a korabeli társadalmakban.
4. Modern elemek: A kép végén a modern technológiai eszközök (pl. okostelefonok, laptopok, tablet) is megjelennek, amelyek a jelen oktatásának szerves részei.

Ez a kép jól tükrözné a technológiai fejlődésnek az oktatásra gyakorolt hatását, valamint a változásokkal szembeni kezdeti ellenállást és azok későbbi elfogadását.” … s pillanatokon belül küldte is a képet!