Átstartolás…

Tegnap egy új kifejezéssel lett gazdagabb a szókincsem. Elstartolni vagy rástartolni; ezekhez a szavakhoz fűződtek képzeteim, de egy zsúfolt repülőn ülve érezni, hogy az orkánszerű szél dobál jobbra-balra, – miközben már szinte a talpad alatt vannak a leszálló pálya jelző fényei – érezni, hogy ismét a székedbe tapadsz és a földre huppanás helyett újra felfelé veszitek az irányt… no, ezt hívják átstartolásnak. Ez a kifejezés nem volt meg korábban.

Azt írja a Vikipedia, (hazaérve persze utánaolvastam) hogy ez egy olyan rutinszerű eljárás a repülésben, mint mikor az autóddal be szeretnél parkolni a járda mellé és ha elsőre nem sikerül megtalálni a megfelelő ívet teszel egy újabb kísérletet.  Magunk között elmondhatom, ez egyáltalán nem igaz. Egy átstartolást megélni utasként az valami szorongató érzés.

Tegnap este olyan erős volt a szél, hogy landolás után még fél óráig az ülésbe szegezve kellett várakozni, mert gép ajtajához nem tudták biztonságosan odarögzíteni a kijárást segítő nyaktagot. Így volt módom egy kicsit mélyebben magamba fordulni, miért is ütött olyan nagyot rajtam a kétszeres landolás extra élménye.

Nem indult könnyen egyébként az isztambuli szakmai programom. Törölték a járatot, amivel mentünk volna a kollégámmal. Hatalmas hóvihar szakította le az ottani repülőtér tetőszerkezetének egy darabját. Hazafelé meg ez az orkán?! Szóval elkezdtem kutakodni a jelenségek mélyebb értelme után.

Ilyenek jutottak az eszembe: vajon a pilóta mennyi információ alapján, milyen időnyomás alatt kellett, hogy meghozza a döntését, hogy a fékező szárnyfelület növelése helyett a turbinák megpörgetését válassza, hogy a többszáz ember és a hatalmas gép sorsa ennek a következtében más irányt vegyen?

Arra jöttem rá, hogy a döntését csak a helyzetfelismeréssel, az alternatívák elemzésével, kockázatértékeléssel tudta megalapozni. A meghozatala után pedig az új – felfelé tartó – irány eléréséhez a saját és a repülőgépe minden létező energiáját be kellett vetnie.

Ez az, amit meg kellene tanulni tőle – gondoltam. Képesnek lenni átstartolni! Hogy elkerüljük a földhöz csapódást, hogy ne ütközzünk, ha a leszálló pályán nem várt akadály várna bennünket. Átstartolni – lám – lehet és kell is! Ha ez az ormótlan gépmadár tud ilyet, akkor nekem miért okoz ez olyan nagy kihívást az én saját életemben?

Mikor, hol miért kellett volna korábban átstartolnom? Most képes vagyok egy átstartolásra? Te tettél fel magadnak ilyen vagy ehhez hasonló kérdéseket?