A civil kurázsi erősítése…*

 

A civil kurázsi erősítése, a civil szervezetek forrásbevonó képességének növelése és szervezeti hatékonyságuk erősítése.

* Ez a blog annak  az előadásnak a szerkesztett változata, amelyet az ActionCOACH Magyarország  Jószolgálati Coaching programja záró-konferenciáján tartottam június 14.-én.

1992 novemberében Debrecenben a Civil Ifjúsági Alapítvány kuratóriuma elnökeként módom volt megnyitni az „Önkéntesség nálunk és Európában.” – címmel rendezett nemzetközi szakmai fórumot. A lassan 25 éve lezajlott esemény – a maga műfajában az első Magyarországon – egy izgalmas, alkotó időszak lenyomatát adta.

Korábban sem az egészségügyben, sem a szociális ágazatban – ilyen még nem is nagyon létezett – nem működtek jelentős számban egyesületek, alapítványok. Ez az időszak volt a városvédő egyesületi mozgalom szárba szökésének periódusa. Ahol aktívabb civil élettel lehetett találkozni, az főleg a közművelődés, ismeretterjesztés világa volt: művészeti alkotó körökben, önképző társaságokban jöttek össze az emberek. Illetve ez volt a klubmozgalom szárnyalásának periódusa.

Lélekemelő, értékes aktivitásnak számított klubtagnak lenni, lett légyen szó nyugdíjas vagy ifjúsági klubról. Az évtizedekig felülről irányított társadalom hajszálereiben elindult felfelé a részvétel igénye. Az emberek benne akartak lenni a változás fősodrában, s úgy tűnt, ennek a törekvésnek semmi sem szabhat gátat.

Azokból a barátaimból, kollégáimból, akikkel akkor ezt programot összehoztuk azóta „nagy emberek” lettek. Többen töltöttek be vagy töltenek be fontos kormányzati szerepeket, vagy voltak, vannak vezető állásban bankokban vagy más nagyfontosságú szervezetekben.

Ma újra azt a bizsergést érzem, amit akkor: civilnek lenni, önkéntes munkát vállalni, egyesületet szervezni, alapítványt létesíteni ez sokat ad az ember egójához, (pozitív önképéhez): kifejezi, hogy fontosnak gondolom, milyen világban éljek, milyen célok adjanak értelmet az életemnek.

önkéntes_záró2Szakmai karrierem során évtizedekig libikókáztam a non-profit és forprofit szféra peremén. A kormányzati és nem kormányzati működési mód határmezsgyéjén. Amikor néhány éve – immár véglegesen – a for profit szektor mellett tettem le a voksomat az egyre fogyó alkotóképességem kibontakoztatásának terepeként, az volt a döntésem fő motívuma, hogy az üzletet valódi tétre játszák.

A non-profit világban túl sok „mintha” megoldással találkoztam: az emberek úgy viselkedtek, mintha fontos lett volna, de … késtek a megbeszélésekről, nem tartották be a vállalásaikat, folyton másokra, vagy a körülményekre panaszkodtak.

A forprofitban – amit egy holland kollégámtól lestem el – érték volt a pontosság, a szavahihetőség, a felelősségvállalás.

Ma már persze tudom, hogy csupa előítélet volt, amit feltételeztem és mindkét szektorban mindkét féle viselkedéssel találkozni. Ezért hát annak a 10 + önkéntesnek a nevében, akik hazai üzleti coachok vagyunk és vállalkoztunk ennek a jószolgálati coaching programnak megszervezésére és lebonyolítására csak annyit állíthatok: itt az ideje a hasonlóságok és párhuzamok keresésének, és messze nem arról van szó, hogy az egyik szektor illetékes lenne észt osztani a másiknak.

Mondandómban tehát az áthallásokat, analógiákat veszek sorra, leginkább annak érdekében, hogy a közös gondolkodásunk gazdagabbá tegyen bennünket.

Célunk ezzel a programmal

Az eredeti felhívás alkotó, teremtő embereket kívánt megszólítani. Olyanokat – titeket – akik itt ültök a teremben, s időt, energiát fektettetek be valamilyen rajtatok túlmutató cél elérése érdekében mások figyelmét megragadva, bevonzva őket tevékenységeket szerveztek, kapcsolatokat építetek, gyakran otthonotokat, családotokat hátrányba hozva.

Honnan veszitek ehhez az erőt, a bátorságot?

Föltételezem, hogy onnan, ahonnan vállalkozó ügyfeleink a saját vállalkozásuk építéséhez.

(J) X (C) X (T) X (CS) = SIKER

Amiben mi együtt dolgozunk velük hétről hétre az nem más, mint a fenti képletből kihozni 10.000 pontot. Ezt hogyan lehet elérni? Nézzük nektek megy-e?

Vegyetek elő egy üres papírt, írjátok be a saját értékeitek. Minden betűhöz a most rátok jellemző szám kerüljön 1-től 10-ig. S akkor, mit is takarnak a betűk:

J = jövőkép: mennyire látod szervezeted, szolgáltatásotok jövőjét biztosnak. Itt most a közvetlen és a tágabb környezet, esetleg trendek, tendenciák vagy bármilyen hatótényező számba vehető.

C = célok: napi, heti, havi, negyed- és éves és egy éven túlmutató, a te belátható horizontodon túlmutató célok

T= tervek: másként álmaid határidőkkel. Abban a fajta kidolgozottságban, ami alkalmas arra, hogy útvonal-térképként szolgáljon. Vannak benne mérföldkövek, teljesítmény-, vagy sikermutatók, felelősök stb ..

CS = cselekvés, a kezdő lépések megtétele, tényleges akciók

Mi coachok ezekkel megközelítésekkel, szempontokkal foglalkozunk, amikor rendszeresen találkozunk ügyfeleinkkel. Abban vagyunk mellettük, hogy a félelem és előítéletek helyét a hit és magabiztosság töltse ki. Hogy gondolkodásukban, hozzáállásukban keressék a változás lehetőségét. Ehhez persze ki kell lépni a komfortzónából és le kell győzni a változással szembeni ellenállást.

Trendek: ezt a címet adta Kollégám az utánam következő blokknak, amelyben a munkánkat szakmai tanácsaikkal, kritikájukkal segítő tapasztalt civil vezetők tartanak majd előadásokat. Több féle trend létezik a mai gazdasági életben, a világgazdaságban, az üzleti világban. Ezek egyik legígéretesebbje a megosztáson alapuló gazdaság filozófiájának térnyerése.

A „sharing economy” (más néven közösségi gazdaság) azt a gazdasági és szociális rendszert jelenti, amely az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz egy másokkal megosztott, azaz közösségi hozzáférést tesz lehetővé. A rendszer többféle formában működhet, de valamennyi formájában az információtechnológia segíti elő, hogy az egyének, a vállalatok, a non-profit szervezetek, illetve a kormányok számára rendelkezésre álljon a kihasználatlan termékek és szolgáltatások elosztásához, megosztásához és újrahasznosításához szükséges információ. (Amivel találkozhattatok a „Kosár” vagy „Kaptár Közösség”, az AirBNB, az Über, csak, hogy a legismertebbeket jelezzem.)

A fenntartható divat és a green car

A fenntartható divat nemzetközi hete szervezője a Nemzeti Divat Liga elkötelezett vezetője dr Walek Gabriella, kedvezményezettje volt a jószolgálati programunknak; a Green Car autóflotta üzemeltetési koncepció tulajdonosa, Ghámán Lajos, üzleti partnerem. Gabi számára magas hozzáadott értéket jelentett, hogy a rendezvényével is figyelni tudott ara, hogy a lehető legkisebb környezeti terheléssel valósuljon meg, s vendégei szállításában öko-frendly gépjárművel tudott Lajos közreműködése révén szolgálni.

Itt tehát azt láthatjuk, hogy lebomlanak a falak a tisztán profit-termelő és a közösségi célokat szolgáló aktivitások között. Egy civil szervezet meghívására megmozdul a divatvilág Milánótól Sidney-ig, Kaliforniától Calcuttáig, hogy a textil ipar új törekvéseit elemezzék. Azokat a törekvéseket, amelyek a fair trade, recycling, second hand, a lassú divat fogalmaival írhatók le.

Csupa olyan kifejezés, ami korábban nem kapcsolódott össze a fejünkben a kifutón sétáló csinos lányok képével. Mi változott? Olyan értékek váltak a szektor innovációs hajtó-erőivé, amelyek korábban csak harcos civilek körében voltak ismertek. A fenntartható divat környezet-tudatos. Víz- és anyaghasználatban, az újrahasznosíthatóság terén előremutató megoldásokkal igyekszik a környezeti terhelést csökkenteni, kisebbre venni azt a bizonyos lábnyomot! Itt tudatosult bennem annak üzleti teljesítmény-képnek a fontossága, amelyet az alábbi képlet ír le:

Üzleti matematika: 1 P < 3 P

Mit jelent ez? A ruhaiparban és divat világában is a profit az Isten, mint minden más ágazatában a gazdaságnak, csakhogy ennek az “Isten”-nek három arca van, amiből a “P1” – a pénz – csak az egyik. S a ‘reformáció‘ hívei azzal felismeréssel fordulnak Istenükhöz, hogy tisztelik annak két másik megjelenését is: P2 – people – emberek, P3 – planet – a föld.

A modern gazdaság – és benne fenntartható divat – partner-központú

Ahhoz, hogy új felelős termelési és értékesítési láncok jöjjenek létre fokozott üzleti és emberi kommunikációra van szükség, melynek van néhány nagyon értékes vonása. Ezek közül az első az elszámoltathatóság, az átláthatóság. Olyan partnerek tudnak együttműködni például a maradék nélküli anyaghasználat megvalósításában, akik megosztják egymással a termék-előállítási megoldásaikat, üzleti ötleteiket.

Másodikként itt van a hitelesség. Tartósan és bizonyíthatóan képesnek kell lenni a fenti értékek elkötelezett és felelős képviseletére. De ebbe a sorba tartozik a bizalom kérdése is. Országokon átívelő, szektorok sorát érintő rendszerek csúcsán ülnek a divattervezők. A vegyipar, a mezőgazdaság, a gépgyártás a hardver oldalon. A média, oktatás, kereskedelem a másikon. Számtalan olyan szakmai részkérdés adódhat, amelyben a partnerek között a belátás, az érvek elfogadása meg kell, hogy előzze a teljes bizonyosságot. Ez pedig bizalom nélkül nem megy!

S itt ad lendítő erőt az önkéntességen alapuló civil kultúra a gazdaságnak. Azok az emberek dolgoznak együtt egy közösségben, önkéntesként, akik a szervezet céljaival azonosulni tudnak. Tehát nem a közvetlen elemi érdekeik mentén kötnek egy-egy akcióra érvényes megállapodást, hanem mélyebb, tartósabb – érték alapú – kooperációban vesznek részt. Ezért tud egy-egy népdalkör, kórus generációkat összefogni. A közös éneklés öröme apáról fiúra szállva köti a különböző generációkat az adott közösséghez.

A forrás-bevonó képesség a civil szervezetek esetében nem csupán a pénzbeli támogatás megszerzésének a képessége, hanem minden olyan erőforrás mobilizálását jelenti, amellyel a közösség kitűzött céljaihoz közelebb kerülhet. Ide értve tárgyi, technikai segítséget, és ami legtöbbször előkerül a rendelkezésre állás ideje, vagy speciális szakmai tudások mobilizálása.

Az önkéntesség a motívumok erdejében:

Ahogy az emberek hajlandóak kinyitni a pénztárcájukat és pénzt adni valamire, azaz vásárolni, hasonló motívumokat találunk a szervezetünket támogató önkénteseink döntéseinek a hátterében. Nincs másra szükség, csak szenteljünk egy kis időt egy nyugalmas beszélgetésre velük. „Mi ad vagy adna örömet a velünk való együttműködésben? – ez lehet a nyitókérdés. A válaszokból azután kirajzolható lesz az illető motivációs profilja:

VÁGY – főleg azért van velünk, mert van egy nagy-nagy ideája és úgy érzi, velünk közelebb kerülhet ehhez. „Én mindig arra vágytam, hogy idős emberekkel beszélgethessek…”

IGÉNY – főleg azért van velünk, mert van egy elérendő célja, amit megragadhatónak vél azáltal, hogy hozzánk köti a szekerét: „Mi vagyunk az állatvédelem legprofesszionálisabb szervezete

PRESZTÍZS  – Woody Allen paradoxona visszafordítva: „Nem lennék olyan klubnak a tagja, ahol ilyen tagok vannak, mint én” … Azaz státuszszimbólum számára a szervezetünkhöz tartozás

SZÜKSÉGLET – Amikor más lehetőségekkel összevetve azt látja az önkéntesünk, akkor jár a legjobban, ha a mi szervezetünknél vállal munkát, abban bízva ennek révén közelebb jut egy számára fontos probléma megoldásához.

Ezeknek a motívumoknak az ismerete és „kiszálkázása” fontos lehet az önkéntesek terhelhetősége és a velük való hatékony kommunikáció szempontjából.

A szervezethez való lojalitás és az önkéntesség

A termékeny párhuzam másik elemének gondolom a lojalitás (elköteleződés) javítását. A civil partnereinkkel való együttműködésünk egyik többször visszatérő kérdése volt: Mit tehetnék én civil vezető annak érdekében, hogy tagjaink, önkénteseink tényleg biztos pontjaivá váljanak szervezeti működésünknek, lehessen rájuk számítani, ne hagyjanak cserben engem, minket váratlan helyzetekben?

A piaci szervetekben az analógia a vevői lojalitás, vagy kliensélettartam-érték. De az önkéntesekben rejlő lehetőségek maximális kiaknázása érdekében jobb hasonlat a hadsereg példája, ahol a rendfokozatok eléréséhez érdemek kellenek, viszont megszerzésük előnyökkel jár.

Adódik tehát a feladat, hogy állítsd össze az érdemek, érdemesültség fokozatainak kritériumrendszerét és az e fokozatokhoz kötődő elismerések, előnyök rendszerét. Más szóval a megbízás és felhatalmazás szervezeti eljárás-rendjét.

A regisztrációt segítő hostesstől, a kuratóriumi tagig, mik legyenek a normák nálatok s az ezeknek való megfelelés milyen elismeréssel, felhatalmazással kompenzálódik… Azt sem tartom ördögtől való ötletnek, ha ez a velük való párbeszéd során nyeri el végső formáját.

Zárásul

Annak idején azzal indítottuk ezt a programot, hogy a gazdasági növekedés megteremti a feltételeket az emberek boldogulásához. A sikeres vállalkozások munkahelyeket teremtenek, ahol alkotó tevékenységük révén az emberek teljesebb életet élhetnek. Ehhez a teljes élethez hozzátartozik a felelősség közös értékeinkért, másokért, a közösségért.

Mi, üzleti coachok az elmúlt években – az ActionCOACH módszertanára alapozva – üzletemberek, cégtulajdonosok százaival dolgoztunk vállalkozásuk fejlesztésén. Számtalan elkötelezett, teremtő emberrel, akik gyakran elképesztően nehéz helyzetből, – esetleg kényszerből – építették fel cégüket, melyek ma már egyre biztosabban veszik az akadályokat, válnak mind sikeresebbé a piacon. Növekszenek, s ezzel motorjává lesznek közvetlen és szélesebb környezetük fejlődésének.

Ez a program a vállalkozó-barát üzleti és társadalmi környezet megteremtésében vállalt szerepet azáltal, hogy a fókuszt a növekedni képes vállalkozások mögött álló emberi teljesítményekre helyezi, miközben középpontjában a társadalmi kérdések iránti érzékenység maradt.

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s