10 üzenet Michelangelo “Dávid” szobra kapcsán

Korábban szívesen alkalmaztam sport-analógiákat a valódi teljesítmény útjának, a siker kovácsolásának programozásához. Leginkább arra utalva, hogy a valódi teljesítmény elérése coach, edző támogatása nélkül gyakran szinte lehetetlen.  Van mit tanulni a művészektől is. Egy-egy maradandó alkotás bizony számtalan élettapasztalat, meglátás gyűjtőhelye és gyújtó pontja is egyben.

Egy kollégám (Julie Jordan Scott, 2002) ötlete nyomán arra a gondolati útra hívlak, ami az egyetemes szobrászat egyik leg monumentálisabb alkotásának létrejöttét, és magát az alkotást „használja” példázatnak számunkra, gyarló emberek számára:

• Az első – sokat mondó – állításom: ez a szobor a napjainkban oly felkapott személet – az újrahasznosítás – előfutára. A negyven évvel korábban befejezetlenül maradt faragás sebeit viselte az a négy méter magas márványtömb, amiben Michelangelo meglátta Dávid arcát. A Te életedben van, volt valami, amiről mások úgy gondolták, már nem jó semmire, kidobható és neked sikerült értéket „teremtened” belőle? Ami beindította az alkotó kreativitásod?
• Nekifoghatsz valaminek, mint sokan mások, vagy általában a többiek, de választhatod azt az utat is, hogy ugyanarra a dologra gyökeresen eltérő szemlélettel, egészen más nézőpontból tekintesz: addig – Michelangelot megelőzően – a Dávidot megjelenítő alkotások a Góliát fejét hóna alatt tartó gyerekben látták kifejezhetőnek a parittyás fiú alakját. A „győztest” jelenítették meg, míg itt Dávid még csak készül a nagy csatára…

• Valószínű Agostino di Duccio neve nem mond semmit a számodra, mint ahogy milliók számára sem, ahogy nekem sem mondott. Érthető. Ő volt az a művész, aki nekiugrott a faragásnak, s az ő befejezetlen munkáját „folytatta” Michelangelo. Képes vagy más ötletéhez, projektjéhez oly elkötelezettséggel kapcsolódni, hogy azt teljes egészében a magadévá teszed? Vagy csak te tudod fújni a passzát szelet? Gondolj bele, micsoda veszteség érte volna az embereket, ha ennek a szívhez szóló, időtlen alkotásnak a létrehozóját az érdekelte vagy zavarta volna, hogy más már elkezdett munkáját „kell” folytatnia?
• Dávid nem volt bandzsa. Bármelyik oldalról nézed a szobrot, az az érzésed, szemkontaktusban áll veled. E mögött azonban egy apró trükk áll. A szemek elhelyezkedésében a szobrász eltért az anatómiailag korrekt megoldástól annak érdekében, hogy az emberek még intenzívebben léphessenek kapcsolatba a megjelenített személlyel. Pont úgy, ahogy a mai mozifilmekben a speciális effektek működnek. Ez a „megoldás” a szobor esetében is a „hatás” növelése érdekében történt. Te mit vállalsz föl, milyen eszközeid vannak – amiket képes vagy „bevetni” is annak érdekében, hogy megragadd mások figyelmét, elvarázsold az embereket körülötted?

• Az életed s benne a munkád, céged, projekted mást és mást jelent a különböző embereknek. Vannak művészettörténészek, akik a szobor anatómiai tökéletességét emelik ki, vannak, akik az emberi érzelmek magas szintű ábrázolását látják benne. Egyesek mérget, haragot vélnek felfedezni Dávid tekintetében, míg mások szerint az arca eltökéltséget tükröz: „Kész vagyok a küzdelemre!”. Számolsz vele, hogy téged is különféleképpen ítélnek meg a körülötted élők?
• Vállalkozó, cégtulajdonos ügyfeleimet szoktam rendre figyelmeztetni: akár akarják, akár nem; akár tudomásul veszik, akár küzdenek ellene: mintát, példát kínálnak a körülöttük lévőknek. És sokkal szélesebb körben, mint ahogy azt egyáltalán el tudják képzelni. Ma már megveheted műanyagból, reprodukcióban bármilyen méretben „Dávidot” és hazaviheted a kertedbe, beállíthatod a nappalid, vagy a fürdőszobád sarkába. Vajon mi az ismételhető, utánozható, reprodukálható az üzleti teljesítményedből, életviteledből?

• Ez az alkotás a „Szabadság” üzenete, s az egyik legmélyebb motívuma alkotójának a szülőhelyéhez, közösségéhez való kötődése volt. Firenze épp akkor nyerte vissza a függetlenségét, amikor ez a szobor született. Nekem ez arról szól, hogy valami nagyot létrehozni csak nagy ideák, eszmék, értékek vonzásában lehet. Mi a Te céged önmagán – s a te életeden – túl mutató értéke, értelme?
• Dávid nagy, nagyobb, mint az életben egy férfi. Na és, – üzeni Michelangelo – kit érdekel! Merj naggyá válni! Mersz naggyá válni?
• A nagy teljesítmények nem születnek varázsütésre. Minden valódi siker, teljesítmény, eredmény mögött ott van a kitartás, türelem, tartós elköteleződés … Ennek a szobornak a létrejöttéhez három évre volt szükség. Hiszem, hogy bármely szegmensében az életnek, a gazdaságnak, emberi kapcsolatoknak az egyik legnagyobb kihívása a „horizont” megtalálása. Annak pontos megítélése: van-e elég „cufla” (tartalék, energia, stb.) bennünk eljutni a kitűzött célunkig?
• „Dávid” azért jöhetett létre, mert Michelangelo meglátott valamit a márvány-tömbben. Ahogy ő fogalmazott: „Megláttam az angyalt a márványban és addig faragtam, míg ki nem tudtam szabadítani.” Igen, vízió nélkül nincs küldetés. Ha újra azt a feltöltöttséget, energizált állapotot szeretnéd elérni, ami életed legjobb periódusait jellemezte, a bevonódást, az örömet; bizony ehhez inspiráló álmokra van szükség.

A változásra kész, az újtól való félelem nélküli élethez persze neked nem kell Michelangelová válnod. A nagy művészek – köszönet ezért nekik – elvégezték helyetted, helyettünk, előttünk azt az úttörő munkát, ami emberi képességek, értékek nagyságát és mélységét teszik láthatóvá. Tanuljunk hát tőlük!