ha kijövünk az óvóhelyről …
a vesztegzár alól
(a karanténból, az egészségügyi lakóhely-elhagyási tilalom fogságából) és felnézünk az égre …
Erről eszembe jut egy régi vicc: patkány mama sétál a kicsinyével a csatornában és elrepül felettük egy denevér. Ez mi volt? – kérdezi a kicsi patkány a mamáját. – Pillangó! – válaszol az anyja.
D. Holland kollégám elmélkedett arról, milyen helyzet vár ránk a válság elmúltával. Van néhány tendencia, amely egyértelműen kirajzolódik, bizonyos következtetések már megengedhetők talán. Itt a legjobb pillanat feltenni magunknak a kérdést, milyen jövőt remélhetünk a válság elmúltával:
- A világ összes hitelét leírják?
- Az emberek gyalogolnak és nem autóznak?
- Nincsenek repülők az égen?
- A bankok az embereknek fognak szolgáltatásokat nyújtani ahelyett, hogy néhány szupergazdag zsebét tömnék?
- Az elromlott eszközeinket megjavítjuk, nem eldobjuk és lecseréljük?
- Megkezdődik a környezet öngyógyulása?
- Egyszerűbb, nyugodtabb és gazdagabb életet élünk?
- A közvetlen környezetűnkben termelt alapanyagokból készült ételeket fogyasztunk?
- A super brand- ok csillaga halványul?
- Emberek válnak vezetőkké, nem a politikusok?
- A szociális gondozók és a nővérek lesznek a sztárok és nem a futballisták?
- A megváltozott körülmények ráébresztenek-e bennünket arra, hogy ezeket az álmokat most közösen valóra válthatjuk?
- Élve a lehetőséggel nem adunk módot a legnyomulósabb 1 százaléknak, hogy újra a hatalmi játszmáik terepévé tegyék a mi életünket?
Te mit álmodsz?
Eszik Zoltán: a világ - s benne a magam - dolgairól 