Az önfeladásról

(Viselkedésforma, amit 2022-ben érdemes lesz feladnod!)

Néhány napja azt javasoltam barátaimnak, partnereimnek, ügyfeleimnek, hogy használják ki az év végén adódó lazább napokat olvasásra, feltöltődésre. Magam is így cselekedtem. Mi több, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem még a családom tagjai is be-bekészítenek olvasni valókat. Így került a kezembe Orsi lányom ajánlásával Orvos-Tóth Noémitől a „Szabad akarat” c. könyv. A pszichológus szerző a generációkon át öröklődő traumák kutatója és az élet számos területén mutatja ki – klienseinek példái segítségével – azokat sémákat, amelyek szüleink, nagyszüleink belénk égetett tapasztalatait tükrözik. Ezek jelen vannak párkapcsolati döntéseinkben, vagy például a pénzhez, a sikerhez való viszonyunkban is.

A kötet fő gondolatmenetének „oldalágán” találtam egy olyan magatartásforma jellemzőiről szóló felsorolást, amelyekkel vállalkozó, cégtulajdonos ügyfeleimnél gyakran szembesülök. Olyan „megoldásról” van szó, amely látszólag választ ad adódó nehézségekre, de hosszabb távon inkább ront, mint javít a dolgokon.

S ami kapcsán nekem az az üzleti dogma ugrott be, ami gyaníthatóan minden – piacon ügyfeleket kiszolgáló – vállalkozás esetében elhangzik szinte naponta, s mely így szól: „a vevőnek mindig igaza van”. S egy-egy adódó vevőreklamáció, konfliktus esetén a leghangsúlyosabb viselkedés-szabályozó elvként irányítja a cselekvésünket, amit, mint modellt fel szoktam fedezni az alkalmazottaikkal vitába keveredő cégtulajdonosok megnyilvánulásaiban is.

Az ilyen szituációkban az a legjobb, ha „lemegyünk kutyába”, „kussolunk”, olyan alázattal viseltetünk, ahogy csak tudunk. Persze, tisztelni kell a vevőinket, kollégáinkat és méltányos szolgáltatást kell kínálnunk a számukra, de ez nem kell, hogy (teljes) önfeladással járjon.

Orvos-Tóth arra hívja fel a figyelmet, hogy a segítő-készség, a megfelelési vágy is képes veszélyes módon túlcsordulni, különösen, ha a mélyében ott lapul a félelem a várható konfrontációtól, a másik félben feltámadó haragtól… Ezért érdemes időnként önvizsgálatot tartani: vajon az adódó alkalmak, kihívások kezelésében nem léptem-e át az egészséges és beteges reagálás nehezen megragadható határvonalát?

Dr. Braiker tízparancsolatát idézi, aki csokorba gyűjtötte azokat a „szimptómákat”, amelyek elárulják: ideje visszavennem a Teréz anyus megoldásokból:

1. Mindig mások akarata, elvárása, vagy szükséglete szerint kell cselekednem.
2. Minden körülöttem lévőről gondoskodnom kell, függetlenül attól, hogy kérnek-e segítséget.
3. Mindig meg kell hallgatnom mások problémáit, és mindent meg kell tennem a megoldás érdekében.
4. Mindig kedvesnek kell lennem és senkit sem bánthatok meg.
5. Másokat mindig magam elé kell helyeznem.
6. Soha nem mondhatok nemet, ha valaki kér tőlem valamit.
7. Soha nem ábrándíthatok ki senkit és nem hagyhatok cserben senkit.
8. Mindig boldognak és jókedvűnek kell lennem, a rossz érzéseimet nem mutathatom ki.
9. Mindig mások kedvében kell járnom és boldoggá kell tennem őket.
10. Nem terhelhetek másokat a problémáimmal vagy a szükségleteimmel.

Szóval ne menj a Dunának, ha a fenti felsorolásból nem érsz el 10 pontot😊!